Bezárás
Győr

“A püspök atyának messzire elér a keze”: NER-stílusú igazgatócsere a győri katolikus iskolában

Apor Vilmos Iskolaközpont, Győr

Nyár elején, a tanév végén Veres András győri megyéspüspök leváltotta az Apor Vilmos Iskolaközpontot 5 éve vezető Kiss Zoltán igazgatót, és augusztus 1-től mást nevezett ki a helyére. A diákok, a tantestület és a szülők által is kedvelt Kiss menesztéséről a püspök nem egyeztetett előzetesen egyik közösséggel sem, és nem törődött a döntése utáni tiltakozásokkal sem. Több tiltakozóval beszéltünk az ügyről, akik mindannyian érthetetlennek és zsarnokinak látják Veres intézkedését, de annyira tartanak tőle, hogy csak névtelenül vállalták a nyilatkozatukat. A püspöktől és az egyházmegyétől nem kaptunk érdemi választ a kérdéseinkre.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Riportunk készítése során arra jutottunk: a győri Apor Vilmos Iskolaközpont élén történt – az országos médiában élénk visszhangot keltett – vezetőváltás hátterében jóval több van, mint egy hétköznapi munkáltatói intézkedés. Az iskola (pontosabban a tiltakozó szülők, diákok és tanárok) és az igazgató távozásáért felelős, Veres András püspök vezette egyházmegye konfliktusa nyugtalanítóan hasonlít a NER üzemszerű működésére. Annyiban biztosan, hogy az érintettekkel a döntéshozó nem hajlandó érdemben szóba állni, egyeztetni.

Forrásaink közül volt olyan, akit a szituáció emlékeztetett a kormány és az MTA összeütközésére. Egy, idáig autonóm módon üzemelő intézménybe próbál a fenntartó kívülről, hatalmi szóval belenyúlni. De a felülről kinevezett, autoriter hatalom, s az alulról választott, demokratikus testületek (szülői munkaközösség, diákönkormányzat) ellentéteként is felfogható a dolog. Mindenesetre, amit Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tett Győrben, az teljes összhangban van a kormány szándékával.

A katolikus egyházhoz meglehetősen közel álló Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a nyár elején terjesztett be egy olyan módosító javaslatot (melyet a törvényhozás azóta meg is szavazott) hogy az iskolaigazgatók kinevezését a jövőben nem kell véleményeztetni a szülői munkaközösséggel, a diákönkormányzattal, illetve a tantestülettel. Vagyis a jövőben számíthatunk hasonló botrányokra, mint az Apor esetén.

Megkerestük a döntést meghozó egyházmegye illetékeseit, a volt, illetve leendő iskolaigazgatót, a Fidesz-politikus győri polgármestert, Borkai Zsoltot, de senki nem kívánt nyilatkozni. A tiltakozók közül sikerült néhányat (köztük aporos diákot, szülőt és ott dolgozó pedagógust is) szóra bírnunk, de mindegyikük csak személyazonossága felfedése nélkül, névtelenül vagy álnéven vállalta ezt. S volt pár lehetséges forrás, aki a találkozó előtt váratlanul meggondolta magát.

Az ügy azért is érdekes, mert ezt (a CEU esetével szemben) nehéz volna a “keresztény-nemzeti erők” és “Soros-ügynök liberálisok” csatájaként beállítani. Itt a kormány által támogatott egyház és püspöke került szembe saját híveivel. De mi lehet a háttérben? Ennek próbáltunk utánajárni. Forrásaink pedig érdekes dolgokról számoltak be.

Mindenki tart a püspöktől

Az Apor egyik – a tiltakozásban is résztvevő – diákja, József szintén úgy látja, hogy az iskola vezetőjének lecserélése nem Kiss Zoltán igazgató személyéről, illetve szakmai teljesítményéről szól. A vele, illetve másokkal folytatott háttérbeszélgetések során is ugyanaz körvonalazódott, ami a tiltakozás apropóján jelentős részben már nyilvánosságot kapott.

A győri Apor Vilmos Iskolaközpont több mint negyedszázaddal ezelőtt, alulról jövő civil kezdeményezés révén, lényegében a szülők adományaiból jött létre, s az iskola tulajdonlása alapítványi konstrukcióban zajlott, tehát szintén autonóm módon. Csak a fenntartás volt a püspökség kezében (és az sem kezdettől), maga az épület viszont nem, ami nyilván egyfajta különállást, nagyobb mozgásteret biztosított. Az egyházmegye szerette volna ezt a helyzetet megszüntetni, s a fenntartói jogok megszerzése után közvetlenül, tulajdonosként is átvenni az iskolát, de ezt a kuratórium leszavazta. A kuratóriumi tagok ugyanis – a püspöki biztos, az iskolaalapításban hajdanán döntő szerepet játszó, és annak ügyeiben jelenleg is aktívan részt vevő Benkovich Ferenc kivételével – nem egyházi alkalmazottak, hanem laikus civilek, akik fölött a püspöknek nincs hatalma. A feltételezések szerint az igazgató leváltása valamiféle revans vagy bosszú lehetett azért, hogy a püspöki szándék meghiúsult.

“Ez persze csak feltételezés. De igazából kizárólag a feltételezésekre tudunk hagyatkozni, mert ezt a döntést érdemben, a lényeget tekintve semmivel nem indokolták. Amikor közülük bárki kérdéseket tett fel, leintették, hogy ez nem tartozik ránk.” – állítja József.

A forrásokkal való – lentebb idézett – beszélgetések során bizonyos motívumok újra és újra visszatértek. A megfogalmazásokból, szófordulatokból például kiderült, hogy ebben az autonóm győri katolikus értelmiségi miliőben a városba 2016-ban érkező Veres András püspök finoman szólva nem örvend osztatlan szeretetnek és népszerűségnek.

“Veres Andrásnak a beiktatása után az volt a legelső, általunk is látható intézkedése, hogy képet küldött magáról, amit ki kellett tenni az Apor különböző hivatalos helyiségeiben.” – meséli a diák ironikus mosollyal. De aztán komolyra fordítva a szót, arra kér, hogy a riportban őt és a többi forrást is mindenképpen úgy szerepeltessem, hogy a kilétüket ne lehessen beazonosítani. S itt elhangzik a mondat, ami a riport készítése során még jó párszor hallhatok: “A püspök atyának messzire elér a keze.”

A félelem légköre a potenciális riportalanyok körében szinte tapintható volt. Többször is megesett, hogy a lehetséges forrás először, telefonon rábólintott a személyes találkozóra, sőt nagyon készségesnek, együttműködőnek tűnt. Aztán teljesen váratlanul lemondta a dolgot.

Forrásom szerint nyilvánvaló, hogy belső nyomásgyakorlás, egzisztenciális megfélemlítés áll a háttérben. “Egyértelműen látható, hogy például a tiltakozó demonstráción felszólaló Benkovich atyával, és másokkal is úgymond elbeszélgettek, s ezért változott meg a nyilvánosság előtti hozzáállásuk.” – utal rá. Kérdésemre, hogy miért tartanak ennyire a püspök döntésétől, illetve az új igazgató személyétől, forrásom, József azt válaszolta, hogy az előzmények alapján van okuk a bizalmatlanságra. “Úgy tapasztaltam, hogy amióta Veres András a püspök, az egyházmegyétől, mint a fenntartótól valahogy nehezebb lett bizonyos dolgokra pénzt kapni, illetve szerezni. Sokan attól tartunk, hogy amennyiben még jobban átveszik az irányítást, további megszorítások jönnek. Állítólag a jól működő iskolai konyhát, valamint a belsős takarítószolgálatot is külső céghez szerveznék.”

József szerint a püspök elmúlt három évi működése Győr környékén azt bizonyítja, hogy nem tűr semmiféle, az övétől eltérő véleményt, illetve tőle akárcsak minimálisan független intézményt. A demokratikusan választott szülői munkaközösség, a diákönkormányzat álláspontját lényegében semmibe veszi.

Több más intézmény élén is végrehajtott hasonló jellegű cseréket, például a komáromi katolikus iskolában, valamint a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumban. “Tudomásom szerint az ottani szülők, illetve diákok is alapvetően negatívan fogadták ezeket az intézkedéseket. De most fordult elő legelőször, hogy Veres András döntése nyílt tiltakozásba ütközött. Hogy ennek lesz-e valami hatása rá, nem tudhatjuk, nem látunk bele a Püspök Úr fejébe.” – összegzi a tapasztalatokat József.

Nem ismerik az új igazgatót

“Természetesen esélyt fogunk adni az új igazgatónak, hogy bizonyítsa: alaptalanok a személyével kapcsolatos aggodalmak. De nagyon megdöbbentett bennünket Zoli bácsi leváltása.” – fogalmaz egy másik diák, aki szintén részt vett a tiltakozásban. “Az eddigi igazgató rendkívül kedves, emberséges pedagógus volt, neki köszönhető, hogy az Apor ennyire jó hangulatú iskola. Ő abszolút támogatta a diákönkormányzatot, a tanulók öntevékeny szerveződését. Talán ezért is lett az ő távozása miatt ekkora ellenállás és összefogás. Az eddigi igazgatókról mindig lehetett tudni, kicsodák, a diákok és a szülők jól ismerték őket. Így aztán ez a döntés, hogy egy teljesen ismeretlen ember lett Zoli bácsi utóda, eléggé ledöbbentett bennünket. Igazából nem volt bennünk félelem, úgy éreztük, ki kell állnunk az iskolánkért.” – mondja az aporos tanuló, aki fentebb nyilatkozó diáktársához hasonlóan attól fél, hogy az eddigi családias, diákbarát, a tanulók véleményét figyelembe vevő légkör megváltozik.

“Akik ide jártak, azok halálukig aporosok maradnak, és nem szeretnénk, ha ez az összetartó közösség kárt szenvedne a változás miatt.” – teszi hozzá forrásunk. Szerinte most először fordult elő, hogy a diákönkormányzat nyíltan elégedetlenségét fejezte ki egy iskolai történés miatt. “Eddig ilyenre nem volt okunk, és nagyon bízom abban, hogy a jövőben sem lesz.” – próbál optimista hangnemet megütni. De ő is kéri a személyazonossága titokban maradását, s tőle is elhangzik a mondat a püspök messzire elérő kezétől. Vagyis a diákok nem riadnak vissza a kiállástól, ugyanakkor némiképp azért tartanak az esetleges későbbi retorzióktól.

“Fogalmunk sincs róla, milyen szándék van a leváltás mögött, velünk erről nem közöltek semmit.” – mondja Gábor, akikek a gyereke szintén aporos. “Érthetően aggódunk, főleg hogy azt látjuk, a püspökség részéről semmiféle hajlandóság nincs a párbeszédre, azokat az egyházi személyeket pedig, akik ki akartak volna állni mellettünk, különböző módszerekkel visszalépésre kényszerítették.” – állítja a szülő, egyebek között Benkovich Ferenc püspöki biztos esetére is célozva. “Behívatták a Püspöki Hivatalba, és tettek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot.” – idéz a Keresztapából. (A cikk írása során magam is próbáltam eljutni az egyházi hierarchia belső köreibe. Volt olyan lehetséges forrás, aki eleinte hajlandónak tűnt bizalmasan szóba állni velem, de aztán meggondolta magát.)

A katolikus egyház nem demokratikus intézmény

Gábor szerint teljesen érhető, hogy sokan még névtelenül se mernek tiltakozni, vagy egyáltalán bármit mondani. “A katolikus egyház nem demokratikus intézmény, a pápát, illetve a püspököket nem a hívők választják. Egy püspök, mint főnök, mint munkáltató, jogi és gyakorlati szempontból is az egyházmegye korlátlan ura. Olyan, mintha egy kézben lenne a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatáskör. Alulról, a hívek részéről semmilyen tényleges korlátja nincs a hatalmának, azt vesz fel, illetve rúg ki, akit akar. Az egyházon belül nincs szakszervezet, és az állami vagy önkormányzati intézményekkel szemben nem kötelesek a vezető kiválasztásánál pályáztatni” – magyarázza Gábor – “Vannak ugyan az egyházi iskolákban demokratikusan választott testületek, mint a szülői munkaközösség vagy a diákönkormányzat, de pont az Apor esete bizonyítja, hogy ezek érdemben nem tudnak beleszólni az ilyen ügyekbe.” – teszi hozzá.

Mindez azért is érdekes, mivel az egyház jelentős részben ugyanúgy közpénzből működik, akár egy önkormányzat. Költségvetési támogatásból, SZJA-felajánlásokból, az iskolában tanuló diákok után járó normatív “fejkvótából”. Valamint a közösségi, civil adományokból, a hívők önkéntes támogatásaiból. Ehhez képest a szülő, illetve a diák, mint az egyházi oktatás szolgáltatásának megrendelője, illetve “fogyasztója” a közszolgáltatásoknál jóval kevésbé tud hatást gyakorolni a működésre.

“A gyereküket az Aporba járató szülők jelentős része vallásos, de legalábbis valamilyen formában kötődik az egyházhoz. De függetlenül attól, hogy hívők-e vagy sem, úgy nagyjából a 98 százalékuk szerintem álmában sem gondolta volna, hogy ilyen szituáció bekövetkezhet. A többségük egyszerűen csak egy jó iskolát akart a gyereknek. Az Apor a megye egyik legjobb középiskolája, amely létrejötte óta egy autonóm, az egyházi hierarchiától különálló intézmény volt. Fel se merült bennünk, hogy csak így, egy tollvonással, mindenféle előzetes tájékoztatás mellőzve le lehet váltani a köztiszteletben álló igazgatót, magyarázat nélkül bele lehet nyúlni egy jól működő struktúrába.” – említi az aggályokat Gábor, aki szerint ez a botrány régóta érett.

“Amikor a szintén győri Prohászka iskola vezetőjét, egy volt bencés szerzetest is hasonló módon cserélt le Veres András, az még a helyi Fideszen belül is kiverte a biztosítékot. Egy győri származású kormánypárti politikus állítólag egészen Orbán Viktorig elment, hogy panaszt tegyen az eljárás miatt. De a miniszterelnök tudtommal leintette azzal, hogy ez egyházi ügy, ne szóljunk bele.”

Gábornak arról is vannak értesülései,hogy nemcsak az egyházmegye oktatási intézményeiben, de más területen is hasonló döntések születtek Veres András püspöksége óta. Így például a székesegyházi kórus korábbi karnagyát is ugyanígy, belső nyugtalanságot keltve váltották le, s nevezték ki az utódját.

“Hivatalosan, jogilag ezek a döntések persze nem leváltások vagy kirúgások, csupán nem hosszabbítják meg a szerződést. De szinte mindenki tudja, hogy az egész arról szól, hogy Veres András a saját embereit akarja pozícióba juttatni. Pályázat természetesen itt sem volt. Holott például Johann Sebastian Bachnak is pályáznia kellett a Tamás-templom karnagyi pozíciójára.” – hoz Gábor egy történelmi példát. (A nagy zeneszerző fia, Carl Philipp Emanuel Bach pedig – hiába a nagy név, a tekintélyes apa – 1750-ben, majd 1755-ben is sikertelenül pályázott a tisztségre.) Gábor bólogat, mikor a kormány és az MTA konfliktusát hozom fel párhuzamként. “Lényegében itt is a politika – jelen esetben az egyházon belüli politika – és a szakma feszül egymásnak.” – fűzi hozzá.

Forrásunk nem tartja valószínűnek, hogy a döntést visszavonnák, vagy érdemben felülvizsgálnák. “A kormányzat emiatt nem fog nyílt konfliktust vállalni az őt amúgy számos ügyben támogató katolikus egyházzal” – véli Gábor. – “Általában is elmondható, hogy amennyiben egy hívőnek, illetve valamely egyházi szolgáltatást igénybe vevőnek nem tetszik valami abban, ahogy a dolgok működnek, nem igazán van eszköze, hogy ezt alulról jövő módon megváltoztassa. Működnek ugyan az egyházközségekben a hívekből választott úgynevezett képviselő-testületek, de ezeknek csak egyetértési, tanácsadási hatáskörük van, vétójoguk nincs.” – mondja riportalanyunk.

Talán túl önálló volt az iskola

“Fel kell tennem a kérdést magamnak, hogy én ehhez, ami itt van, hogyan asszisztáljak?” – teszi fel a szónoki kérdést Balázs, az iskola egyik tanára. Szerinte az a legdurvább az egész történésben, hogy a korábbi igazgató, Kiss Zoltán távozását, illetve az ezt előidéző püspöki döntést az egyházmegye részéről senki nem volt hajlandó a pedagógusok és a többi iskolai dolgozó szemébe nézve felvállalni.

“Az volt a legdöbbenetesebb, hogy neki magának, a távozó igazgatónak kellett a saját menesztését elmagyaráznia nekünk. Megrázó élmény volt, de őt itt senki nem látta bukott embernek, megható volt, hogy mekkora tapsvihar tört ki a beszéde végén.” – meséli. S ezután hozzáfűzi azt, amit szinte az összes nyilatkozó. “Nem tudom, mi célja volt ennek a személyi váltásnak. De az is lehetséges, hogy direkt időzítették a tanév vége utánra, hogy nehezebb legyen a tiltakozó akcióra összeszedni az embereket” – mondja Balázs, aki szerint a püspök, illetve az egyházmegye azóta se volt hajlandó érdemben szóba állni velük.

“Ha feltesszük a kérdést: miért, csak annyi válasz jön, hogy Veres Andrásnak ehhez joga volt, és nem köteles részletesen indokolni a döntését. Ez azonban nem válasz, és főleg nem olyan módszer, amellyel egy katolikus vezetőnek intéznie kéne a dolgokat. Ez a vallás, s azon belül ez az iskola a szeretetteljes légkörön, egymás segítségén alapult, a szülők ezért hozzák ide bizalommal a gyereküket.” – állítja a pedagógus, aki szerint ez a döntés komoly sebet ütött az évtizedek alatt felépített rendszeren.

Azelőtt az igazgatók mindig az aporos közösség által jól ismert, tekintélyes, régóta az intézményben dolgozó emberek voltak. “Ehhez képest ebbe a jól működő struktúrába behoznak kívülről egy olyan valakit, akit senki nem ismer, akinek semmi kötődése ehhez a jóformán egy nagy családként működő közösséghez, semmiféle ez irányú tapasztalata nincs. Ráadásul ezt semmivel nem indokolják, hagyva, hogy mindenki találgatásokra legyen utalva.” – sorolja a kifogásokat.

Balázs szerint az előző püspök, Pápai Lajos hagyta az iskolát önszabályozó módon működni, abba nemigen akart beleszólni, Veres Andrást azonban a jelek szerint zavarta az autonómia. Illetve felvetődött, hogy talán az iskolaalapításban kulcsszerepet játszó katolikus pap, Benkovich Ferenc népszerűsége irritálta a püspököt. (Benkovich helyi elismertségét e cikk húsz éve Győrben lakó szerzője is megerősítheti. “Ferenc atyát” csaknem minden győri ismeri, még azok is, akik nem hívők, soha nem járnak templomba, és azt se tudják, ki a győri püspök. “Ferenc atyáról” sok győrinek van legalább egy sztorija.) Talán ez volt a baj? – kérdezem Balázst – Hogy a plébánost jobban szeretik a hívők, mint a püspököt? “Lehet másra gondolni?” – kérdez vissza forrásom, aki úgy véli, szakmai oka aligha lehet az igazgató távozásának.

“Az Apor a katolikus iskolák között is a jobbak közé sorolható.” – mondja Balázs. (Egy 2018-ban publikált helyi kompetenciamérésen pedig a győri iskolák között az Apor a 3. helyen végzett.) “Csakhogy most pont az szűnt meg, amiért a szülők idehozták a gyerekeiket.” – teszi hozzá riportalanyunk. Az iskola tanára úgy látja, hogy az Apor sajátos státusza, az egyházi vezetés által idáig tolerált autonómiája biztosított egy magas színvonalú oktatást.

“Sokan mondják nekünk, hogy eddig burokban voltunk, álomvilágban éltünk, s most a külvilág valósága betört az iskolába.” – fogalmaz riportalanyunk.

És a püspök nem tart attól, hogy a szülők, akik adományaikkal eddig komolyan hozzájárultak az iskola, és az egyházmegye fenntartásához, most majd máshová viszik a pénzüket, és a gyereküket is kiveszik az iskolából? – teszem fel a kérdést. “Ez az Apor létrehozásakor még elég komoly tényező lett volna, hisz az iskola szinte a semmiből, civil pénzekből, közösségi gyűjtésből épült. De manapság olyan szintű kormányzati támogatásokban részesül a katolikus egyház, hogy nem tűnne fel rögtön a hiányuk.” – véli Balázs. Szerinte azonban furcsa, hogy ez a pénzbőség eddig nem igazán érződött az Aporban, pedig az egyházmegye fenntartóként már korábban átvette az intézményt. “Azóta sokkal problémásabb lett az iskola költségvetésének elfogadása, többet kell várni rá, míg jóváhagyják.” – említi meg.

Balázs azt látja, komoly félelem van az iskolában, hogy további változások, sőt megszorítások jönnek. Szerinte sokan félreérthették a szülői munkaközösség vezetőinek nyilatkozatát, amit azután tettek, hogy Veres András fogadta őket.

“Püspök Úrtól ígéretet kaptunk arra is, hogy az iskolában nem történik további személyi változás és az iskola értékrendjét tovább viszi. Megígérte, hogy az iskolában folyó magas szintű szakmai oktató, nevelő munka változatlanul folytatódik.” – hangzik a közlemény.

“Ez az ígéret azonban nem direkt Veres Andrástól származik, ő ezt közvetlenül azóta se ígérte meg nekünk. Egy ilyen közvetett ígéret őt a jövőben semmire sem kötelezi, tehát továbbra sincsenek intézményes garanciák.” – mondja Balázs. “Továbbá felmerül a kérdés, ha az iskolában zajló oktatással, az Apor értékrendjével semmi gond, minden rendben van, akkor miért kellett leváltani az igazgatót?” – teszi fel azt a kérdést forrásunk, amire senki nem tudja a választ. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy ezzel a számára túl népszerű, és túl “önjáró” Benkovich Ferencet és egyházmegyén belüli barátait, támogatóit akarta “megrendszabályozni” az egyház helyi feje.

A fiatal katolikusoknak nem tetszik az autoriter stílus

“Veres Andrásnak előre járt a híre” – emlékezik a győri Szent László Katolikus Szakkollégium belső ügyeiben jártas forrásunk, Endre, a püspök győri egyházmegyébe való 2016-os kinevezése utáni történésekre. Utalva rá, hogy nemcsak az Apor, illetve más helyi katolikus intézmények vonatkozásában történtek változások.

“Valami oka csak kell legyen annak, hogy a korábban még száz fő körüli szakkollégiumi diáklétszám csaknem a felére apadt. Ez persze részben talán magyarázható azzal, hogy időközben megnyílt a nagy, modern, multifunkciós egyetemi kollégium. De valószínűleg szerepet játszott benne az is, hogy az utóbbi időben megváltozott a belső légkör. A szabályrendszer rigorózusabbá vált, ugyanakkor a korábban még élénkebb diákönkormányzatiság, az öntevékenység elcsökevényesedett. Ami nyilván önmagában a létszámcsökkenéssel is magyarázható. De amellett előtérbe kerültek a “fölfelé nyal, lefelé tapos” típusú szervilis egyéniségek.” – fogalmaz Endre.

“S valahogy az érezhető, hogy mi, szakkollégisták vagyunk az utolsók az egyházmegye fontossági sorrendjében. Pontosabban, mintha soha nem arra jutna pénz, ami igazán fontos lenne. Az egyik legnagyobb intézkedés volt például az utóbbi években, hogy tízmilliós nagyságrendű beruházásként hoztak a kollégiumba egy ujjlenyomat-leolvasós beléptetőrendszert, illetve új kamerákat szereltek fel. Ehhez képest például, mikor eltört egy vízcső, azt nem csinálták meg azonnal, csupán ráraktak egy bilincset a csőre. Nem lehet rendesen aludni, mert a központi fűtés radiátoraiból áradó zaj elviselhetetlen, de ez ügyben se történt idáig semmi. Ágyi poloskák megjelenésére is volt már panasz.” – mondja a szerinte kifogásolható dolgokat.

Endre úgy látja, Veres András személyiségében van egyfajta kettősség. “Egyrészt vérbeli prédikátor, aki nagyon jó beszédeket tud mondani. Én is hallottam őt misén, kifejezetten jól bánik a szavakkal, magasan képzett, intelligens egyházi személy. Ugyanakkor ő egy autoriter, tisztogató típusú egyéniség, aki hosszú távon mindenhová a saját embereit rakja, mert kizárólag azokkal tud dolgozni, akik maradéktalanul alávetik magukat az ő akaratának.” – állítja.

“Sajnos az ilyen törekvéseket ennek a szervezetnek a vezetési kultúrája is segíti, mert ilyen téren a katolikus egyház az elmúlt fél évezredben nem sokat változott. A vezetők létrehozzák a bennfentes körüket, s aki azon kívül esik, abban nem igazán bíznak meg, s nem tekintik egyenrangú partnernek. Érdekes tény például, hogy Benkovich, akinek a korábbi egyházmegyében, az előző püspök alatt még jelentős mozgástere és befolyása volt, Franciaországban tanult, ott végzett, akárcsak Veres András elődje, Pápai Lajos. Az új püspök viszont Rómában töltötte a diákéveit, s állítólag az ő protezsáltjai is ott végzett emberek, akiket személyesen ismerhet.” – céloz rá Endre, hogy bármennyire egyetemesnek tűnik a katolikus egyház, éppúgy megvannak a belső partikuláris érdekek, hatalmi törésvonalak, mint bármelyik kormányban vagy pártban.

“Az bizonyossággal állítható, hogy a szakkollégiumon belül, vagyis a helyi fiatal katolikus értelmiségi miliőben Veres András püspöki döntései inkább visszatetszést, idegenkedést szültek, s ezért is lehet, hogy sokan a lábukkal szavaztak, s otthagyták a kollégiumot.” – teszi hozzá forrásunk. “Az elmúlt három évben jelentős működési változások történtek Szent Lászlóban. A korábbi portaszolgálatot lényegében megszüntették, a gazdasági vezető és a kollégiumi lelkész személyében is változás következett be. Vagyis nemcsak az Aporban történtek olyan személycserék, változások, amelyek ellenérzésekkel jártak, legfeljebb az Apor volt olyan jelentőségű, hogy nyilvános botrányt robbantott ki. Az jól látható, hogy a püspök az elődjével szemben sokkal jobban centralizál, kifejezetten magához vonja a gazdasági és személyzeti ügyeket. S e téren nemigen tűr autonómiát vagy különállást. Ennek a része lehet, hogy mint “tisztogató”, végigmegy a teljes egyházmegyén. S mivel az országban, azon belül a közoktatásban is hasonló tendenciák vannak – lásd KLIK – vagyis hogy a szülők, a diákok, a tanárok jogait egyre kevésbé veszik figyelembe, mind jobban központosítják a döntéshozatalt, Veres András bizonyos értelemben csak a korszellemet követi.” – véli Endre.

A püspöktől nem kaptunk érdemi választ

Természetesen Veres András püspök álláspontját is szerettük volna megismerni.  Jeleztük az egyházmegyének, hogy riport készül az Apor élén történt személyi változásról, valamint annak következményeiről, illetve előzményeiről, a döntés hátteréről. Megtudakoltuk, hogy lenne-e rá mód, hogy Veres Andrásnak feltegyük az ezzel kapcsolatos kérdéseket, de csak a sajtóreferensig jutottunk.

“Tisztelettel ajánljuk figyelmébe Dr. Veres András megyéspüspök úr és Benkovich Ferenc püspöki biztos úr nyilatkozatát.” – közölte velünk Ikker Eszter.

Csakhogy a püspöki levél – melynek hangvételét az egyik tudósítás sértődöttnek nevezte, egyetlen konkrét, érdemi választ sem ad. De Benkovich püspöki biztos szavai is több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Furcsa változás ugyanis, hogy valaki egyik nap még részt vesz az iskoláért való tiltakozáson, sőt beszédet mond rajta. Aztán pedig behívják a püspöki hivatalba, ezt követően elhatárolódik a tiltakozás folytatásától, hozzátéve: “Minden további szervezkedést szükségtelennek és az Egyház egysége elleni megnyilvánulásnak tartok.” Szinte az összes forrásunk ugyanazt látta ennek a változásnak a hátterében.

Természetesen megkerestük Benkovich Ferencet is, kérve, hogy fejtse ki az álláspontját, de ő nem kívánt nyilatkozni. Hasonlóképp elzárkózott a megszólalás lehetőségétől Kiss Zoltán távozó igazgató is. Váradi József kinevezett igazgatót – aki eddig egy sokkal kisebb oktatási létesítmény, a csornai Széchenyi István Általános Iskola igazgatója volt – is hiába próbáltuk nyilatkozatra bírni.

Ő a fenntartó képviselőjéhez, vagyis az egyházmegye Közfeladatokat Ellátó Szervezetét igazgató Kriston Pálhoz küldött bennünket. Aki viszont csak annyit válaszolt: “Az Apor Vilmos Iskolaközponttal kapcsolatban az eddigi nyilatkozataink minden információt tartalmaznak.”

Nem volt bőbeszédűbb Borkai Zsolt polgármester sem (akihez a tiltakozók levélben fordultak), akitől – sajtóreferensén át – ennyi válasz jött megkeresésünkre: “Polgármester úr az ügyben hatáskörrel nem rendelkezik, ebből kifolyólag semmiféle intézkedést vagy javaslatot nem tett.

Az egyház intézményrendszerén belül nem ez az utóbbi években az egyetlen botrányszagú ügy. A szintén Apor Vilmosról elnevezett (de a riportunkban szereplő tanintézménnyel csak “névrokonságban” lévő) váci katolikus főiskola korábbi rektora, Fülöpné Erdő Mária, Erdő Péter bíboros húga viselt dolgainak szenvedő alanyai egyenesen maffiamódszerekről beszéltek 2017-ben. A Keresztapa-analógia a győri ügy kapcsán is felmerült. S az Apor igazgatójának távozásával szinte egy időben Kaposváron is leváltotta a helyi püspök az ottani iskolaigazgatót.

Fenti ügyek is alátámasztják a riport készítése során szerzett tapasztalatot, hogy a katolikus egyház szervezetén belül alárendelt pozícióban lévők – legyenek bár egyházi személyek, világi alkalmazottak, diákok, szülők vagy tanárok – rendkívüli mértékben (kívülről, szekuláris gondolkodással szinte felfoghatatlan módon) kiszolgáltatottak a teljhatalmú elöljáróknak. S mivel ez a felekezet az ugyancsak hatalma folyamatos kiterjesztésében “utazó” jelenlegi kormányzat egyik legfontosabb szövetségese, partnere, vajmi kevés az esély, hogy a világi hatóságok abban az irányba mozdítsák a szabályozást, amely véget vetne az ilyen eseteknek, vagy legalább komolyabban számonkérnék a közpénzből támogatott egyházi intézmények vezetőin az emberséges, sportszerű munkadói hozzáállást.

Papp László Tamás

Címlapkép: az Apor Vilmos Iskolaközpont Győrben (a szerző felvétele)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom