Bezárás
Médiafoglalás

„Bocs, nem merlek felvenni, neked már ott a bélyeg a homlokodon” – újságírólét a NER-en kívül

Lezárult a 2016-os „hamisított Orbán-interjú” ügyben indult munkaügyi per, amelyben két székesfehérvári lapszerkesztő kért kártérítést. 2018. november végén jogerősen nyertek ugyan, ám hátra volt még az alperes Mediaworks 60 napos lehetősége, hogy felülvizsgálatért a Kúriához forduljon. Nem tették meg. Az interjúhamisítás miatt büntetőper is indult. A megvádolt sajtómunkatárs kollégája volt e cikk egyik szereplője, Gidai Judit – ő akkoriban a magas rangú politikai vezetőkkel készített cikkekért is felelős központi szerkesztőként dolgozott. Ahogy volt kollégái legtöbbje, ma ő sincs  már a médiavállalatnál.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Mint az Átlátszó is megírta, a másodfokú ítélettel 2018 novemberében jogerőssé vált, hogy a Fejér Megyei Hírlap két volt szerkesztője, Hajnal Csilla és Klecska Ernő nem követett el hanyagságot és hitelrontást, amint azt az alperes Mediaworks Hungary Zrt. állította, miután kipattant az Orbán Viktor-interjú meghamisítása körüli botrány.

Ismert előzmény, hogy 2016 decemberében a szokásos miniszterelnöki karácsonyi nagyinterjú utólagos betoldásokkal és megváltoztatott mondatokkal jelent meg.

„Kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket. (…) Az ápolónők bérét emeljük. A kórházi hullák száma is emelkedik.” – ez volt olvasható az öt megyei napilapot kiadó médiacég akkori jogelődje, a Pannon Lapok Társasága lapjainak egyikében, Fejér megyében.

A munkáltató szinte azonnal kirúgta a székesfehérvári szerkesztőségben a megjelenés előtti napon ügyeletes két szerkesztőt, továbbá a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjét és azokat, akiknek a veszprémi központi szerkesztőségben (innen került ugyanis az interjú a többi szerkesztőséghez) közük lehetett hozzá: Földesi Gábor digitális menedzsert és az ő főnökét, Németh F. Bernadettet, a Veszprémi Napló főszerkesztőjét.

A két évig tartó kártérítési per jogosan vert fel nagyobb port, hiszen bizonyította a NER-sajtó automatizmusait és szervilizmusát. De közben elsikkadt az a tény, hogy az érintett szerkesztőségek egy évekig tartó masszív folyamat következtében gyakorlatilag leépültek – példányszámukban és a szakember-gárdájukat tekintve is –, s az évtizedekig ott dolgozók többsége mára szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben.

Kivéve Németh F. Bernadettet – ő hamarosan a Romániában megjelenő Bihari Napló, valamint három hazai megyei lap tartalomfejlesztési igazgatója lett az Inform Médiánál. Andy Vajna 2019 eleji halála után pedig a Lapcomhoz tartozó Kisalföld tartalomfejlesztésért felelős igazgatójává nevezték ki, immár Forgács Bernadett néven.

Egy veszprémi presszóban dőltek el a dolgok

Gidai Juditot a szerkesztők kontra Mediaworks perben tanúként hallgatták meg a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2018. elején.

Bár ő akkor már három és fél éve nem dolgozott a cégnél, de a korábbi 25 éves szerkesztői munka végére bőven szerezhetett tapasztalatokat arról, milyen is az élet a megyei sajtóra nehezedő nyilvánvaló politikai nyomás alatt. Bár Gidai távozása és a rá két évvel bekövetkező események – azok idején már régen nem is állt a lapcsoport alkalmazásban – között nincs ok-okozati összefüggés, mégis a politika volt, ami szétbombázta a tapasztalt újságíró további sajtókarrierjét is. Veszprémi otthonában erről is mesélt az Átlátszónak:

“A Médiatörvény változása után, még 2011-2012-ben Szabó Miklós akkori ügyvezető elkezdett leépíteni egy sor dolgot a lapoknál. Ekkor született meg az a belső elhatározás is, hogy gyökeresen átalakítják a megyei szerkesztőségeket, s elkezdenek megszabadulni a nem kívánatos elemektől. Veszprémben a kollégák között ismert momentum volt az egyik PLT-s kiadói prominens és a Fidesz regionális fontosemberének egyezkedése. Bár ők nem tudtak róla, de közös találkozójukon, az egyik veszprémi presszóban sikerült egy kollégánk lányának közelében letelepedniük, aki akaratlanul is végighallgatta a nagyívű terveket. Az asztal felett röpködtek is a nevek, hogy akkor ki legyen a Napló főszerkesztője.”

Mint az egyik hetilap is megírta, az akkor még a Pannon Lapok Társaságához tartozó lapokat már 2014-ben elkezdték fideszes pályára állítani. Jellemző a fő prioritásokra (már-már szolgai elv- és párthűség), hogy a Veszprémi Napló későbbi főszerkesztőjének, Németh F. Bernadettnek kezdetben nem is volt híresen erős veszprémi kapcsolatrendszere. Rövid ideig ugyan dolgozott a lapnak, de aztán elment MTI-snek.

A kinevezett új főszerkesztőről hamar sejteni lehetett: tulajdonképpen végrehajtani rakták oda, s akár listája is lehet a kirúgandókról. 2014 szeptemberében aztán – átszervezésre hivatkozva – kilenc embernek kellett távoznia. Volt köztük újságíró, fotós, sporttudósító. Az esettel gyakorlatilag példát statuált a cégvezetés, ugyanezt kellett volna végrehajtani a többi megyei társlapnál is.

Fejér megyében a korábbi főszerkesztő többek között azért „szerepelt le” az ügyvezetésnél, mert nem volt hajlandó végrehajtani a kirúgásokat. De ez senkit sem hatott meg, szereztek helyette másikat, az ország túlfeléből: a Szentesről érkezett Zajácz D. Zoltán korábban a Hajdú-bihari Naplónál töltött be vezető pozíciót.

“Az emberhiány, az összevonások miatt rengeteg lett a munka, a Napló főszerkesztője pedig a megkérdezésem nélkül betette a nevemet az impresszumba, onnantól én lettem volna a print manager is. De leginkább a dac dolgozott bennem, hogy kirúgták a kollégáimat, barátaimat, én pedig ezeknek nem akarok tovább dolgozni. A kirúgások után pár nappal, egy ébren töltött éjszaka után aztán úgy keltem fel, hogy kész, én oda képtelen vagyok már bemenni, és nézni magam körül a sok üres asztalt. Írtam egy levelet a két fő ügyvezetőnek, Kázmér Juditnak és Szabó Miklósnak, hogy azonnali hatállyal felmondok – ezt a levelet kiraktam a Facebookra is. Aztán megittam, ami pálinkát otthon találtam és lefeküdtem aludni.”

Gidai néhány nap múlva kereste a cég titkárnőjét, hogy kikérje a felmondás után a papírjait. Azok egy hónap múlva sem érkeztek meg, kapott viszont egy felszólítást a PLT jogi osztályáról, hogy azonnal vegye fel a munkát, mert a távollétével már addig is jelentős kárt okozott a cégnek. Nem ment be dolgozni továbbra sem, viszont ügyvédhez fordult, újabb leveleket írt, így végül mégis megkapta a kilépő papírjait.

Több évtizedes gyakorlattal és remek kapcsolatrendszerrel is sejtette, hogy a városban nem lesz könnyű újra munkát találnia, de az ez után következő reakciók még őt is meglepték.

“A leggyakoribb persze az, hogy eltűnnek, nem hívnak vissza, mismásolnak. Az már üde színfolt volt, hogy valaki őszintén bele mondta a szemembe: „Ne haragudj, kéne ember, de téged nem merlek felvenni, neked már ott van a bélyeg a homlokodon.” Nyilván – a felmondásomkor sem titkoltam, mit gondolok, kerek-perec elmondtam, hogy nekem innentől a legnagyobb célom a NER bontása lesz. Az apolitikusság számomra nem opció. Hogy mennyire bontható a NER? Kevéssé. Mindenki buborékban él, az ellenzéki hang el sem jut az emberek zöméhez.”

Kamionsofőr, közmunkás, kalauz, teremőr: újságírósorsok

Végül más érdemi lehetőség nem lévén kulturális közmunkásként igyekezett fennmaradni havi ötvenezres díjazásból, nyolc hónapon át, közben besegített a 2015-ös helyi időközi választáson induló Kész Zoltán kampányában. Mire a három év után a parlamenti padsorokból kihulló képviselő a 2018-as választásokon elvérzett, Gidai Juditnak már megvolt a nyugdíjas papírja: 40 év után visszavonulhatott, de ma is aktív alternatív média és közéleti szereplő.

Tüntetéseken vesz részt, vagy szervezi is azokat, előadásokon beszél a médiatúlsúlyról, ha kell, szórólapozik, vagy plakátot ragaszt és egy veszprémi portált szerkeszt, ahol hangsúlyosan jelennek meg az ellenzéki hírek.

Elsorolja azt is, mi lett mára a szerkesztőségből kirakott többiekkel:

“Az egyikük, aki nagyon jól írt pedig, letette a kamionvezetői vizsgát, most Németországban sofőrködik, hogy el tudja tartani a két gyerekét. Van, aki kórházi asszisztens lett, a tördelő kollégánk röviddel a kirúgása után agyvérzést kapott és nem is épült fel. Egy másik kollegina el tudott menni előnyugdíjba. A környék legjobb művészeti kritikusának számító kolléganőm előbb kalauztanfolyamot végzett és vonatjegyeket árult a nyári szezonban a Balatonnál, de előtte teremőrként is dolgozott egy vidéki múzeumban, a római kori fűszerkertet kapálta.

A sportriporterünknek tanári végzettsége volt, hosszú munkanélküliség után nevelőtanárként tudott elhelyezkedni. Egy másik kolléga is tanít ma, falun. De létezik sikertörténet is: van, aki nagyívű pályát fut be egy tapolcai városi lap főszerkesztőjeként, ő a választásokat ott megnyert Jobbik fő kommunikátora. Rajta kívül még egy volt kolléga maradt, szintén előnyugdíjasként a szakmában, saját és egészen jól menő online portálja van.”

Két Penna Regia-díjas újságíró állást keres

Bár a veszprémi szerkesztőség érintettségében sem kételkedett a hamisított Orbán-interjú után alapos tisztogatást végző Mediaworks vezetősége, de az átírt miniszterelnöki mondatokat az öt megyei napilapból egyedüliként leközlő Fejér Megyei Hírlapnál természetesen nagyobb volt a büntetés is.

Felmentették a cikkeiben és magánemberként közismerten kritikus Klecska Ernőt, aki aznap ugyan ügyeletes szerkesztő volt, de nem volt feladata a szóban forgó interjúval, még csak meg sem nyitotta azt. A felelős szerkesztővel, Hajnal Csillával közösen indított munkaügyi perüket másodfokon is megnyerték a cég ellen, de még egy Veszprémnél nagyobb megyeszékhelyen, Székesfehérváron sem könnyű megkapaszkodni egy nagy médiacéggel szemben indított eljárás után.

A több évtizedes gyakorlattal rendelkező szerkesztőnő jelenleg a helyi önkormányzathoz tartozó programszervező cég alkalmazottjaként a hozzájuk tartozó eseményekről készít előzeteseket és tudósításokat. Klecska Ernő – Gidai Judithoz hasonlóan – egy ideig szintén tevékenykedett az underground ellenzéki sajtó berkeiben, közben Budapesten hasznosította korábbi mérnöki és tanári tapasztalatait egy iskolában, majd nemrég elhagyta az országot.

G. és Sz. (jelenleg is bizonytalan helyzetük miatt inkább a teljes nevük mellőzését kérték) szintén a meghekkelt interjút közlő szerkesztőségben dolgoztak akkoriban, mindketten nagy tapasztalatú, több évtizede a szakmában lévő újságírók. 2018. elején, miután rovatuk már korábban beolvadt egy másikba, közös megegyezéssel kellett távozniuk a laptól. Erre rásegíthetett az is, hogy magánemberként számos alkalommal kritizálták a belpolitikai történéseket, de valós indoklást a távozáskor nem kaptak.

Néhány hónappal később G. a közösségi oldalon tette közzé, hogy állást keresnek – mindketten a város által sajtódíjjal kitüntetett médiamunkások egyébként. Végül kulturális közmunkásként tudtak elhelyezkedni egy könyvtárban, de az Európai Unió által is támogatott program csak fél évig tart.

“Egy hibrid rendszerben az újságírót már nem nagy fekete autó viszi el, hanem éhen hal az otthonában. Néhány barátunk segített, így juthattunk kisebb alkalmi munkákhoz. Ötvenöt év felettiként már lehetetlen a szakmánkban elhelyezkednünk. Egy profilban közeli állami intézetnél kerestek népművelői diplomával, jogosítvánnyal munkaerőt, ketten jelentkeztünk egy fiatal lánnyal, ám az ő munkahelye inkább megemelte a fizetését, mikor megtudták, hogy váltani akar. Érdeklődtem, hogy így esetleg képbe kerülhetek-e, de visszajött az információ, hogy ne reménykedjek, a központból azt az utasítást kapták, hogy inkább várjanak új jelentkezőkre. Valóban nem vagyunk NER-kompatibilisek” – sorolja.

Az indokolatlan elbocsátások után mind a veszprémi, mind a székesfehérvári szerkesztőségben munkaerőhiány volt hónapokig, míg sikerült tényleg NER-kompatibilis, a régi, tapasztalt munkatársak helyett zömében fiatalabb tollforgatókkal feltölteni a helyeket.

Bár a lappiacon valamennyi nyomtatott lap példányszáma csökkent az elmúlt néhány évben, a Mediaworks-napilapok különösen markáns zuhanást könyvelhetnek el 2016. óta, s ezt nem lehet pusztán a megváltozott olvasói szokásokra, vagy a nyomtatott sajtót előszeretettel forgató idősebb generációk eltűnésére fogni.

A Fejér Megyei Hírlap a Magyar Terjesztés-ellenőrző szövetség adatai alapján évről-évre hozza a 10-13 százalékos példányszám-csökkenést, a friss, 2019. első negyedévi audit alapján megközelítette fentről a húszezres határt az összes értékesített példány tekintetében – de a Veszprém megyei társlap, a Napló sem járt jobban: a 2018 eleji 24,6 ezres összpéldányszám helyett egy évvel később már csak 21,8 ezret értékesítettek a megye kormányközeli tartalmat közvetítő napilapjából.

Kocsis Noémi

Fotó: a szerző felvétele

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom