Bezárás
választások 2019

Döbrögi News a Kisalföld mellé: a polgármesterek különkiadványban reklámozzák magukat

Kisalföld - A megye beruházásai 2019

Rövid tanfolyam újraválasztásra gyúró NER-kompatibilis polgármestereknek – simán lehetne ez a címe a Kisalföld szeptember 23-i mellékleteként árusított, A megye beruházásai 2019 című nyomdaipari terméknek. Az ott nyilatkozó Győr-Moson-Sopron megyei településvezetők leckét adnak belőle, hogyan kell egyszerre lefele és felfele kampányolni: önreklámot tolni a választóknak, s közben hálálkodni a kormánynak a fejlesztési pénzekért.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Ezt a messziről, olvasószemüveg nélkül újságnak tűnő valamit böngészve határozottan az benyomásunk, mintha a rendszerváltás meg se történt volna. Csak annyi a különbség, hogy a Tovarisi konyec-plakátról ismert buflákfejű párttitkárfigura Erika írógép helyett laptopon pötyögi a diadalittas és szervilis szövegeket.

Visszatérő motívumok a kiadványban a kormánynak való sűrű hálálkodás, illetve a sportlétesítmények, azon belül is a focipályák fejlesztésének, és a futballisták jólétét biztosító munkálkodásnak az ecsetelése.

“A jövő útjain Nyúlon.” – ez a címe az egyik polgármesteri győzelmi jelentésnek.  (18. o.) A település élén álló Schmiedt Henrik úgy fogalmaz: “El kell mondanunk, hogy az állami normatívák és a pályázati források nélkül a település közel sem engedhetne meg ennyi fejlesztést magának.” Ezt érdemes szó szerint venni. Az ilyesmit egy újraválasztásra készülő polgármesternek el kell mondania annyiszor, ahányszor csak tudja.

De még ennél is fontosabbak a következő szavak: “Szembetűnő a fejlődés a sportpálya környezetében is.” Valóban: a TAO-pénzek révén sportöltöző épült, meg térköves parkoló belső úthálózattal, nagy méretű gyakorlópálya, komplett öntözés-, és világításrendszer – mindez több mint 200 millióból. Tényleg szembetűnő. Miként az is, hogy sportpályára több jutott, mint amennyire bölcsődefejlesztés céljára pályáztak (120 millió) vagy amennyiből a gyermekorvosi rendelőt fejlesztették. (67 millió).

Nyilván minden nyúli lakos büszke, hogy a sportpályára majdnem annyi jutott, mint az elkerülő út építésére (210 millió), és jóval több, mint a gyerekekre.

Dunaszentpál polgármestere, Csontos Attila viszont tovább lép ennél. Túlszárnyalja az ötéves terveket, neki tíz, sőt tizenöt éves terve van. Vagyis nemcsak terve, de álma is. “Civilekre építenek”(5. o.), írja: “2015 elején a helyi közösségi akadémiában közösen terveztük a jövőnket, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértői segítettek ebben, egy 10-15 éves  «álmot készítettünk», hogy ezt figyelembe véve haladjon a település.”

És mi az extra öröm egy 750 lelkes településnek? “Külön öröm, hogy sok a helyi futballista a csapatokban. A pálya világítása, az öltöző felújítása, az előtető készítése is ezt – s a közösséget – segítette.” A közösség biztos nagyon örül, hogy így megsegítették.

Ennél jobban már csak a gönyűiek örülhetnek, akik véresre tapsolhatták a tenyerüket polgármesterük, Major Gábor beszámolóján, miszerint “A sportéletet gazdagítja a futballpálya mellett 2014 millió forintból megépült sportközpont, ahol kulturált körülmények között készülhetnek az edzésekre és a mérkőzésekre a játékosok.” (6. o.) Igaz, hogy az új egészségház építésére csak 500 millió jut, s az is csak jövő nyárra valósul meg, de hát aki sokat focizik, az addig se lesz beteg, nem? Hát de.

S itt jelentjük a fanyalgó, mindenben kételkedő istentelen liberálisoknak, hogy Győrasszonyfa máris olyan fejlett, mint Brüsszel. Sőt, jobb mint Brüsszel. Mert Brüsszel is megindult előre, de megállítottuk, ugyanakkor:  “Győrasszonyfa nem áll meg.” (24. o.) Persze orvosi eszközök beszerzésére csak hárommillió jut (ez mégse sportpálya, ugye), s az is csak a jövőben.

De aki megbetegszik, ne aggódjon, átruccanhat valamelyik szomszéd faluba egy gyógyító focimeccsre, vagy ha már olyan beteg, hogy nehezére esik az utazás, a temető elé “…kihelyezésre kerültek azok a stációképek, amelyek gyógyítják az arra tévedő beteg lelkeket.” – tájékoztat Valiczkó Mihály polgármester. Megnyugtató, nem?

Egy jó polgármester tisztában van azzal, hogy a tudás hatalom. Fontos tudni, hogy elsősorban kinek jár hála a pénzekért. Nem az adófizetőknek, akik befizették, hanem a kormánynak, amelyik átutalta. Mindig keményebb meló a pénzt elkölteni, mint megkeresni, ez köztudott.

“A kormány növekedést elősegítő gazdaságpolitikájának eredményeként Vámosszabadi az elmúlt években jelentős növekedésnek indult.” – lelkendezik Ambrus Gellért polgármester. (27. o.)  “A kormányzati támogatás eredményei, az elmúlt öt év kemény munkája megmutatták a közösség összefogásában rejlő erőt.” – körözi le nyelvi képességeivel az előtte szólót a Fertőendrédet irányító Horváth Attilláné (31.o.)

Lövő 2016-ban Pintér Sándor belügyminisztertől a Polgárőr-település kitüntető címet vehette át, a sikeres pályázatnak köszönhetően.” – késztet bennünket elismerő álmélkodásra Hollósi Gábor polgármester. (33. o.) De “…voltak nálunk országgyűlési képviselők, illetve megtisztelt minket látogatásával Soltész Miklós államtitkár is.”

Régi polgármesteri babona, hogy a kormánypárti politikus feltűnése szerencsét hoz. Kara Ákos Fidesz-honatya például a melléklet dekorációjaként Győrújbaráton – ahol “Utak, járdák újultak meg, korszerűsödött a közvilágítás” (7. o.) -, valamint Pannonhalmán is megjelent (21. o.). Akár egy csodatévő szent, nem semmi.

Lövőn pedig nem lehet csak úgy elbújni a történelmi felelősség elől: az 1400 lelkes községben huszonöt térfigyelő kamera előtt zajlanak a polgárok dolgos hétköznapjai. Persze ezzel még nyomában sincsenek Sokorópátkának, ahol egyenesen a Nagy Testvérhez zárkóznak fel: “Az önkormányzat mindenre figyel” – derül ki Czibulya Balázs polgármesteri beszámolójának címéből. (23. o.) Ezt azért jó tudni. Miként azt is, hogy a sokorópátkaiaknak is megmutatták a potentátok a “helyes” arányokat a pénzek tekintetében: sportlétesítményre 17 millió, szociális fejlesztésre 10 millió, könyvtárra 3 millió jutott.

De a sokorópátkaiak is sárgulhatnak az irigységtől, ha Mosonszentmiklós irányába tekintenek.  Ott ugyanis: “20 millió forint állami támogatásból és 7 millió forint saját erőből egy 22 x 42 méteres, világítással ellátott műfüves pálya épült meg a focipályánk mellett, amely idén nyáron új lelátókkal bővült.” (39. o.) Jogosan dagadhat a büszkeségtől Bedő Csaba polgármester mellkasa.

Mekkora lehet a mosonszentmiklósiak öröme, hogy 27 millió jutott náluk egy műfüves pályára. Több, mint bölcsődefejlesztésre (7 millió), óvodára (6 millió), és útfelújításra (23 millió). 

Az sem mindegy, hogy milyen környezetben végzi a polgármester a munkáját. Hát nagyon nem. A 930 lelkes, Fodor József vezette Osliban 26 millióért újították fel a községházát. Ez az egyetlen számadat, ami a beszámolóban szerepel, de persze a sportberuházások itt sem maradhattak ki: korszerűsítették a sportpálya öltözőjét. S ami talán ennél is fontosabb, hogy “A sportolók új mezeket is kaptak a támogatásnak köszönhetően.” (49. o.) Hogy mennyiért, az nem derül ki. De bízzunk abban: a község nem fukarkodott sportolóival.

Sokat fordított sportra és hivatali  munkakörülményeinek javítására a már említett sokorópátkai polgármester által vezetett önkormányzat is. 63 millió jutott a hivatal és a tornaterem energetikai felújítására: több, mint az óvoda (53 millió) vagy az iskola (30 millió) bővítésére.

Ebből is látszik, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei polgármestereik merészek. Miniszterek viszonylag ritkán szoktak kampányszinten dicsekedni azzal, mennyit költöttek saját hivatali épületük felújítására, de úgy kell nekik. Gyáva politikusnak nincs hazája. “Okosan gazdálkodik Pázmándfalu” – ezt a címet viseli Nagy Imre Gusztáv polgármester beszámolója (20. o.), és a szöveg megmutatja, mit ért az okos szó alatt: “…felújították és bővítették a sportpályát és környékét, ami új kerítésben, eredményjelzőben, automatikus öntözőberendezésben és a gyepszőnyeg felújításában öltött testet.”

De a legeredetibb figura ama község polgármestere, “Ahol mindenki fontos.” Érdemes tudni, hogy a répceszemerei Radics László polgármesternek “stratégiája van.” Miszerint:“Nemcsak élhető települést szeretne vezetni, hanem ott akarja tartani a községet az érdekességek térképén is. Így aztán Répceszemerén mindig történik valami. Hol konferenciát szerveznek, hol emléktáblát avatnak, vagy éppen hagyományőrző katonák masíroznak a főutcán.”

Emellett “Répceszemerén működik, Radics László vezetésével Magyarország első mosolygós önkormányzata is! Pozitív életszemléletre, hozzáállásra ösztönző táblákat raktak ki a polgármesteri hivatalban, az idősek otthonában, az orvosi rendelőben, és a kultúrházban. Ezeken tanulságos rövid történetek, tanmesék, és szellemes idézetek olvashatók, amelyeket időről időre cserélnek.” (47. o.) Hogy a falu mennyire mosolygós, az könnyen ellenőrizhető, mert a 306 lelkes faluban kevesebb, mint harminc lakosra jut egy térfigyelő kamera. Tizenegy ilyen van működésben.

Sorolhatnánk még a szédítő perspektívák mámorában a további eredményeket, de felesleges. A címek magukért beszélnek: “Fókuszban a fejlődés” (3. o.) “Kis áramszámla, nagy fejlesztések” (4. o) “Folyamatos fejlődés…”(8. o)  “Folyamatos fejlesztések” (10. o.) “Örülhetnek a családok” (8. o.) “A családokért fejleszt…” (15. o.)

Ha pedig valaki ettől a kiadványtól nem lett elég optimista, töltekezzen fel a mellékletet tartalmazó Kisalföld pozitív címeivel. “Nehéz harcot vívunk a jó ügyért” – így vezetik fel Orbán Viktornak az olasz testvérpárttal való, nyílt, elvtársi légkörben zajló találkozójának ismertetését. “A mozgósítás a feladat” – derül ki Gulyás Gergely expozéjából. “Csordultig vannak a gáztározók”, Pénzhez juthat 878 vállalkozás“, továbbá “Új barázdát szántottak az ekék” – olvasható a termelési riportban, s aki ennyi jó hír után is depressziós, magára vessen. (Nem vicc: a rendszerhű szovjet író regényének címéből vették az újságcímet.)

Persze nem minden megye ilyen nyugodt. A Kisalföld testvérlapja, a Délmagyarország adott hírt szeptember 21-én arról, hogy “Ösztönöznék a bevándorlást” S hogy kik? Az ellenzéki polgármesterek, akik “…megkerülhetik a magyar kormányt a migránsbetelepítés kérdésében.”

Közben pedig Semjén Zsolt száz házi agitációval felérő előadásából megtudhatjuk: “Ellenségeink sem tagadják sikereinket.” S innentől már csak egy ugrás a kádári mondat dialektikus meghaladása: Aki ellenünk van, az velünk van. Az is. Mint mindenki. Nem tehetnek mást ennyi fegyvertény láttán, amelyről a lakájmédia tudósít.

Papp László Tamás

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom