Bezárás
Székesfehérvár

Kollégái pezsgővel ünnepelték a fehérvári múzeumigazgató távozását, szerinte viszont még mindig ő az intézményvezető

Vagy homokszem került a kommunikációs gépezetbe, vagy tényleg puccs történt – a kívülálló legalábbis e kettőre gondolhat abból, hogy miközben az igazgató távozását ünneplik a székesfehérvári Szent István Múzeum dolgozói, a városvezetés és maga az érintett mintha semmit sem tudna erről.

Július első péntekén érkezett a hír, hogy már nem Kulcsár Mihály vezeti a székesfehérvári Szent István Király Múzeumot. Kulcsár korábban az intézmény vezető régésze, később igazgatóhelyettese, majd az utolsó két és fél évben igazgatója volt. A gyorsan terjedő hír felvillanyozta a múzeumi dolgozókat, többen pezsgős koccintással ünnepeltek. Az igazgatónak ugyanis, néhány bizalmi emberét leszámítva, nem sok szimpatizánsa van házon belül.

Már a Kulcsár várható kinevezéséről szóló híreket is általános megrökönyödéssel és némi tiltakozással fogadták a szakmabeliek két és fél évvel ezelőtt – a fehérvári önkormányzat közgyűlése ennek ellenére két tartózkodás mellett 17 igen szavazattal úgy döntött, a pozícióra egyedüliként pályázó korábbi régésznek szavaz bizalmat.

A múzeum szakmai stábjából annak idején sokan politikai döntésnek élték meg, hogy a szakma berzenkedése ellenére Kulcsár lett az igazgató.

Kulcsár pályázatát az előzetes szakmai bizottság tagjaként a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke is támogatta – a szövetségnek természetesen a megyei hatókörű városi intézmény, a Szent István Király Múzeum is tagja, a múzeumot Kulcsár Mihály képviselte.

Nem növelte Kulcsár népszerűségét, hogy míg elődei nyitottak voltak a múzeumi dolgozók problémáira, ő igazgatóként újszerű munkakultúrát vezetett be. Ezt a kollégái szerint leginkább a láthatatlanság és elérhetetlenség jellemezte: az igazgató sokszor napokra a szobájába zárkózott, megkeresésekre nem reagált, a telefont nem vette fel, ha bekopogtak hozzá, nem nyitott ajtót, viszont később kikukucskált, elment-e már az érdeklődő. Ha személyesen mégis sikerült valakinek megtalálnia, valamilyen mondvacsinált ürüggyel egyszerűen kisétált a kérdésből.

Még inkább elérhetetlen volt a sajtó számára: a múzeumi munkát, projekteket firtató kérdésekre, interjúkérdésekre hetekig nem válaszolt, interjút ritkán adott, leginkább nyilatkozatokban és protokolleseményeken lehetett vele összefutni, de akkor is szűken az adott témára szorítkoztak a válaszai.

A politikailag jól fekvő, konfliktuskerülő igazgató a város kulturális vezetése szempontjából viszont tökéletesen bevált, városi támogatással sorra rendezték a nagy múzeumi kiállítóhelyeken a kurzusművészeti vonalba illeszkedő monstre tárlatokat.

Kulcsár akkor is kerülte a sajtót, amikor az Állami Számvevőszék több hiányosságot is feltárt a Szent István Király Múzeum 2011-2014-es gazdálkodásában – arra hivatkozott, az ügyek az ő kinevezése előtti időszak ügyei. A dolgozók elmondása alapján a problémák akkor kezdtek igazán sűrűsödni, mikor már projektrészek kerültek veszélybe, döntések maradtak el az igazgató passzivitása miatt.

Az sem tett jót az igazgató ázsiójának, hogy a múzeum vezetése a 2017. június 16-ára tervezett Aba-Novák Vilmos-kiállítás megnyitóját bizonytalan időre elhalasztotta, technikai okokra hivatkozva – miközben lehetett tudni, hogy igazából a tárlat megnyitására felkért P. Szűcs Julianna művészettörténésszel, a Mozgó Világ egykori főszerkesztőjével, a DK alapítójával és korábbi elnökségi tagjával van gondjuk. Az ő személye ugyanis nem tetszhetett L. Simon László volt kulturális államtitkárnak, aki végül maga mondott köszöntőt az eseményen, miközben a művész örököse „ellenmegnyitót” tartott a kiállítótér előtt.

Kulcsár ekkor nyilatkozatot próbált aláíratni a múzeumi dolgozókkal, amelyben cáfolják a sajtóban megjelent híreket a botrányról – a közleményt azonban két takarítónő kivételével senki sem volt hajlandó aláírni.

Hasonlóképp emlékezetes eset volt az egyébként nagy sikerű Pompeji-kiállítás, amelyhez nem készült katalógus, mert az igazgató a végsőkig halogatta a beköszönő szöveg megírását, majd az elkészült verziót nem hagyta jóvá.

A két év alatt felgyülemlő elégedetlenséget és feszültséget mutatja, hogy Kulcsár Mihály igazgatása alatt korábban sosem tapasztalt felmondási hullám indult, összesen 43 szakember és háttérdolgozó távozott a nagy múltú megyei intézményből – ki öt, ki negyven év után.

Ez a szám várhatóan növekedni fog, ugyanis a napokban is történtek felmondások.

Felmerül a kérdés, minek tudható be, hogy az igazgató kollégái olyan biztosra veszik a távozását, hogy pezsgővel ünnepelnek, miközben képviselő-testületi ülést, amely a leváltásról dönthetett volna, nem is tartottak az utóbbi napokban. Nem segített eligazodni a történetben az általunk megkeresett kulturális ügyekért felelős alpolgármester, Brájer Éva sem, aki szerint semmiféle változás nincs a múzeumi vezetésben, továbbra is Kulcsár Mihály az igazgató.

Kulcsár pedig változatlanul szűkszavú – egy néhány nappal ezelőtti véletlen személyes találkozón mindössze annyit sikerült megtudnom tőle, hogy hivatalosan szabadságon van. Kérdésemre, mi igaz abból, hogy őt a munkáltató tartós távollétre küldte, és megvonta az aláírási jogkörét, Kulcsár Mihály úgy reagált, ennek hátteréről attól érdeklődjek, akitől az információt hallottam.

A helyi ellenzék két képviselője levélben érdeklődött Róth Péter alpolgármesternél, a helyi Fidesz-frakció vezetőjénél a történtekről, de ők sem jártak több sikerrel. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a városnál szeretnének minden botrányt mellőzve, csendesen, „érdemei elismerése mellett”, arcvesztés nélkül megszabadulni az immár nemkívánatossá vált igazgatótól.

Az általános maszatolásban azért kiderült, mi is történhetett azon a bizonyos pénteken, illetve az előző napokban. Mint az egyik múzeumi dolgozó elmesélte, a vezető beosztású kollégákat behívták a városházára, és ott Cser-Palkovics András polgármester elmondta nekik, hogyan lehet ezt a helyzetet „jogilag korrekt módon megoldani”.

Másnap tájékoztatást kaptak a múzeumi dolgozók is, itt tudták meg, hogy Kulcsár Mihályt tartós szabadságra küldték, visszatértekor pedig valószínűleg új pozíciót ajánlanak fel neki.

Az értekezlet közepén beállított az igazgató és közölte, hogy szabadsága alatt is szívesen áll kollégái rendelkezésére – ők azonban ezt már rezignáltan hallgatták végig.

Az előző napi városházi megbeszélés után ugyanis visszaért hozzájuk a hír, miszerint az igazgató azzal búcsúzott a városházáról: „pedig már majdnem sikerült betörni őket”.

Nem hivatalos információk szerint Kulcsárnak máris találtak új pozíciót: a 2013-ban a Szent István-emlékév megszervezésén munkálkodó Aranybulla Emlékbizottság vezetőjeként folytathatná Székesfehérváron. Feladata biztosan lesz: az emlékév lezárása óta magáról nem hallató emlékbizottság hamarosan megkezdi a felkészülést 2022-re, az Aranybulla Székesfehérváron történt kihirdetésének 800. évfordulójára.

Kocsis Noémi (Székesfehérvár)

Fotó forrása: Facebook – Szt. István Király Múzeum

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom