Bezárás
Koronavírus

Papírok nélkül hamvasztották el az édesapát, a család azt sem tudja, kit temettek el

Fura, szinte már bizarr, de mindenképpen tragikus és jellemző történetbe csöppent egy évek óta Angliában dolgozó móri fiatalember, akinek nyugdíjas édesapja október közepén került kórházba – tüdőgyulladásos tünetekkel. Többé nem találkoztak, a javuló állapotú apáról már csak egy szűkszavú halálhírt adott az intézmény. A hasonló történetek egyre gyűlnek, válaszokat senki sem ad.

Támogatási kampány

„Édesapám október 18-án került kórházba Székesfehérvárra, az infektológiára, tüdőgyulladással. Ő maga hívta a mentőket, hogy nehezen lélegzik – írta meg esetüket Tóth Gábor a Facebookra, tanácsot, segítséget kérve. “Én Angliából próbáltam hívni a kezelőorvost, a központos azonban nem kapcsolta, mondván, őt fogják kirúgni, ha most zavarja az osztályt. Mobilon tudtam tartani a kapcsolatot édesapámmal – panaszkodott, hogy egyedül van és hiába nyomja a nővérhívót. Október 21-én végre sikerült elérem egy orvost, ő akkor annyit közölt, hogy a papa sokkal jobban van, csökkentek a gyulladásos értékei, csináltak nála két Covid-tesztet, negatívak lettek, úgyhogy áthelyezik a belgyógyászatra, ahonnan 2-3 nap múlva elhagyhatja a kórházat.

Log In or Sign Up to View

See posts, photos and more on Facebook.

Másnap próbáltam hívni aput, de nem vette fel a telefont. Az orvost természetesen nem értem el. (…) Csütörtökön este elmentem vásárolni, közben hívott a párom sírva, hogy apu „elment “. Nem hittem el, hívtam a kórházat, az ügyeletes orvos vette fel, és miután közölte velem apukám halálhírét, megkérdezte, mit csináljanak a cuccaival? Mert nem az ő ügye, ő már csak átvette az elhunyt családjának értesítését. És majd a következő hétfőn tudom elérni a kezelőorvosát. Én szinte magamhoz sem tértem… De a problémák még csak ekkor kezdődtek.”

Karanténból nehezített pályán

Gábor másnap azonnal vett egy repülőjegyet Magyarország felé és egy nappal később megérkezett Mórra. A repülőtéren meg is kapta a piros cédulát, így két hétre karanténba került és apja lakásából igyekezett megtudni, mi is történt az elmúlt napokban.

Mint az Átlátszónak elmesélte, a következő lehetséges munkanapon kitartóan próbálkozott, telefonált, e-mailezett. Hol nem kapcsolták, hol lerázták, több helyen fel sem vette a telefont senki. Próbált mentességet kérni a karantén alól, mert úgy tűnt, már csak a személyes intézkedés vezethet eredményre. Ez sem sikerült, noha összesen tizenhét különböző hivatalt, vagy hivatalos szervezetet keresett meg a panaszával.

– Hétfőn délután háromkor aztán feladtam a telefonálgatást, miután már Müller Cecília helyettese hívott vissza (tőlük e-mailben kértem segítséget, megértést), hogy fogalma sincs, mit kéne ebben a helyzetben tenni… – emlékszik vissza Gábor.

Egy ismerős temetkezési vállalkozó végül hajlandó volt segíteni és telefonálni a patológiára, intézkedést kérve. Gábor egyik ismerőse pedig meghatalmazással átvehette a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban a zárójelentést és az elhunyt személyes holmijait.

Ám azok fele hiányzott, nem volt meg a lakáskulcs, a műfogsor, a pénztárca, a mobiltelefon.

És nem voltak meg a dokumentumai sem: személyi igazolvány, lakcím- és TAJ-kártya. Kis idő múlva pedig kiderült: idősebb Tóth Gábort már el is hamvasztatta a kórház.

A fia többek között ezt is furcsállja.

– Hogy lehet valakit elhamvasztani úgy, hogy nincsenek meg az igazolványai és nincs azonosítva Információt nem tudok szerezni, mindenki csak a másikat hibáztatja: az önkormányzat, a rendőrség, a háziorvos, a kórház, sorolhatnám… Senki sem tud segíteni. A kórház egyik főnővére végül felhívott és elnézést kért, hogy nincsenek meg apám iratai. A magyar állam pedig elvette a jogot tőlem, hogy esetleg még láthassam édesapámat, mielőtt elhamvasztják… – mutat rá Gábor.

A betegjogi képviselő visszahívást ígér

A család által végül megszerzett felvételi lap szerint a 73 éves idősebb Tóthot október 22-én vették fel a kórház egyik belgyógyászati osztályára. (Ahol aznap este el is hunyt.) A kitöltött, tanúval ellenjegyzett dokumentum szerint felvételkor volt nála mobiltelefon, mobiltöltő, megvolt még a műfogsor, kulcsok, a lap alján olvasható megjegyzés szerint pénzt és iratokat azonban nem találtak nála.

Ifjabb Tóth Gábor szerint lehetetlen, hogy apja ezek nélkül ment volna be a kórházba, pedáns, jogi végzettségű ember lévén ugyanis mindig magánál tartotta. Az esettel az elhunyt fia megkereste az intézmény betegjogi képviselőjét, de csak annyi információt kapott sms-ben, hogy vissza fogják hívni. Ez azonba azóta sem történt meg.

Kevés a betegjogi képviselő, pedig az elmúlt hetekben különösen nagy szükség lett volna rájuk

Az elmúlt hónapokban a járvánnyal összefüggésben gyakran vetődtek fel az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos panaszok, sérelmek. Amennyiben egy betegnek az ellátás módját, színvonalát érintő kifogása akad, elvileg minden kórházban, rendelőintézetben van olyan személy, akihez fordulhat: a betegjogi képviselő. Kérdés, hogy a gyakorlatban mit ér az általa nyújtott segítség?

Kérdéseimmel én is megkerestem a Szent György Kórház betegjogi képviselőjét, Megléczné Ocsenás Máriát, aki a telefonban jelezte, legfeljebb általános kérdésekre adhat választ, a konkrét esettel kapcsolatban nem.

Ezért olyasmiket kérdeztem, hogy

  • az egészségügyi intézmények szokásos tájékoztatási előírásait, protokollját mennyiben írják felül a COVID-dal kapcsolatos intézkedések;
  • mi a tapasztalata: tényszerű és elfogadható-e, ha járványhelyzetben a hozzátartozók felé irányuló információadás akadályozott, késedelmes, esetleg elmarad a kórház részéről;
  • lerázhat-e egy orvos, vagy nővér egy aggódó, telefonáló hozzátartozót azzal, hogy nem ér rá;
  • megengedhető-e ilyenkor, hogy a hozzátartozó több napig sem tudjon kapcsolatba lépni egy megadott kórházi osztállyal, mert ott napközben több órán át nem veszik fel a telefont;
  • a jelenlegi helyzetben minden esetben hamvasztanak-e;
  • milyen gyakori a nem COVID-dal kapcsolatban elhunyt betegek hamvasztása;
  • mennyire növekedett meg az esetszáma a COVID-dal kapcsolatos kórházi kezeléseknél?

Megléczné Ocsenás Mária írásos válaszában megerősítette, hogy a hatályos jogszabályok alapján egyedi ügyről nem nyújthat információt, ráadásul ő nem rendelkezik hatósági jogkörrel, nem vizsgálhat ki panaszt, nem bírálhatja el az egészségügyi szolgáltatás minőségét és nem szankcionálhat szabályszegést, mulasztást, ezt az erre feljogosított intézmények tehetik meg.

Az esettel kapcsolatban megjegyzi még, hogy a Kormány által elrendelt, jelenleg is tartó egészségügyi válsághelyzet ideje alatt, az egészségügyi törvényben meghatározott betegjogok csak akkor és kizárólag olyan mértékben gyakorolhatók, amikor és amennyiben nem veszélyeztetik az egészségügyi válsághelyzet elleni védekezés eredményességét.

Kérdéseimet elküldtem az érintett kórház igazgatóságára is, onnan azonban semmilyen reakció nem érkezett. Az intézmény honlapján egyébként a korábbi betegjogi tájékoztatáson kívül az ilyen és hasonló esetek kezeléséről nem találni plusz információt.

Feladó nélküli boríték

Idősebb Tóth Gábor hamvainak végül Móron adtak végtisztességet, szűk körben, november 8-án. Fia, amint lejárt a hivatalosan kirendelt karanténidő, elment Fehérvárra a kórházba az iratok ügyében.

– Ott ültem és vártam órákig, de senki sem tudott semmit, nem kerültek elő apám papírjai, viszont a többi hiányzó tárgyat végre megkaphattam. A temetés után aztán egyik nap egy címzetlen, feladó nélküli borítékot találtam a postaládánkban és láss csodát – benne a dokumentumok. Úgy néz ki, rajtam kívül mindenki lezárta ezt az ügyet, apám meghalt és kész. A zárójelentés szerint az osztályra felvétele napján általános gyenge állapotot figyeltek meg nála, kissé dezorientáltnak észlelték, majd – idézem – néhány órán belül csendesen exitált. A kérdéseim azonban változatlanok: miért nem tudhatom meg, mi volt valójában a halál oka? A hatóságok ebben a helyzetben miért nem segítenek?

Hogy lehet valakit elhamvasztani papírok nélkül? Miért hiányzik ebből az országból a részvét és a tisztelet? És hol vannak a jogaink? Vannak egyáltalán?

– tette fel a kínzó kérdéséket Gábor.

A férfi esetleíró posztját egyébként több ezren megosztották pár napon belül. A kommentek között találni 4-5, hasonló esetre panaszkodót is – az Átlátszó mindannyiukat megkereste, de senki sem vállalta, hogy a saját történetét elmeséli. Azóta újabb és újabb történetek láttak napvilágot információk hiányáról, furcsa zárójelentésekről, elérhetetlen kórházi dolgozókról.

A napokban megjelent az országos tisztifőorvos állásfoglalása arról, hogy a kórházaknak a Covid-osztályokon is lehetővé kell tenniük, hogy a közvetlen hozzátartozó a haldokló beteg mellett legyen, a látogatási tilalom ellenére is biztosítaniuk kell a kapcsolattartást, és megfelelő tájékoztatást kell adni a beteg állapotáról. Müller Cecília levele november 10-én kelt. Négy nappal id. Tóth Gábor búcsúztatása után.

Kocsis Noémi

A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom