Bezárás
Egyéb

Székesfehérvár alapozza meg a kurzusművészet keleti exportját? – megnyílt Párkányi Raab Péter életmű-kiállítása

December eleje óta utcai marketinggel is népszerűsítik Fehérváron Párkányi Raab Péter életmű-kiállítását, azonban a galéria elé kirakott lótetem („Hanyatló”) inkább ellenszenvet váltott ki a város lakóiban. A Szabadság téri emlékművel országos ismertséget szerzett szobrásznak idén ez a második kiállítása a város legnagyobb galériájában, és a művész már világkarrierben gondolkodik, igaz, ez leginkább Oroszországot és Kínát jelenti. A történet hátterében a Párkányi-kiállítás kurátora, az egyik kereskedelmileg is érdekelt galéria tulajdonosa sejlik fel.

Úgy tűnik, Párkányi Raab Péternek bérelt helye van a legnagyobb fehérvári kiállítóhelyen. A Csók István Képtárban sokáig  Aba Novák Vilmos hatalmas pannóit láthatta a közönség – 2017 januárjától viszont Párkányi Raab A Döntés című, Somogyi Győzővel közös kiállításának adott helyet a galéria. A kiállítás jelentős önkormányzati támogatással jött létre, és szokatlanul intenzív marketing kísérte.

Somogyi Győző  képeit – magyar hősök, királyok és szentek – egy hófehér „katedrálisban” állították ki a sötét kiállítótérben, ezt mintegy ellenpontozták Párkányi Raab A fenevad 66 álarca címmel kirakott busó-fotói. A kiállítással a kurzusfüggetlen kritika nem nagyon tudott mit kezdeni, a kormánymédia lelkesedett. „A kiállítás arra az erkölcsi és morális kérdésre keresi a választ, értékválasztásra sarkallja a látogatót, mellyel minden egyénnek, közösségnek, nemzetnek előbb vagy utóbb szembe kell néznie.

“Dönteni (…) a magyar jövőt építők, vagy az azt lebontók oldalára állni.”- vázolja a kiállítás értelmezési keretét köszöntőjében Tóth Norbert, a kiállítás kurátora, és ez az „Üzenet” nagyban magyarázza is a kétféle recepciót.

Az eredetileg májusig tervezett kiállítást augusztus végéig meghosszabbították, Tóth Norbert kurátor irányításával számos beszélgetést, kísérő rendezvényt szerveztek hozzá. A helyi tévé által is rögzített beszélgetések hullámzó minőségűek voltak, néha érezhetően erőltetett módon rendelték a témához a meghívottat.  A Döntést végül egyértelmű közönségsikernek nyilvánították Székesfehérvárott.

Párkányi Raab másodszor

Némi meglepetést jelentett, hogy három hónap múlva a Fehérvárhoz egyébként nem kötődő Párkányi Raab ismét nagyszabású tárlattal , a blikkfangos címet viselő Hanyattló – Szárnyaló tárlattal jelentkezhetett a városban. Igaz, Fehérvár korábban is a kortárs képzőművészet bemutatásának egyik meghatározó helyszíne volt, de az általunk megkérdezett szakemberek szerint

még soha nem fordult elő, hogy valaki egy éven belül kétszer is lényegében önálló tárlattal jelentkezzen

– a korábbi kurátorok inkább személyi-műfaji változatosságra törekedtek a válogatáskor. Hogy miért éppen Párkányi Raab Péter a szerencsés kiválasztott, arra egyelőre nincs érdemi válasz. Maga az alkotó a megnyitó után egy tárlatvezetésen annyit mondott, őt egyszerűen felkérték, hogy az életműtárlatát Fehérváron rendezze meg, miután a Műcsarnok a tárlat ötletével kikosarazta.

Kérdésemre, hogy konkrétan ki kérte fel, Párkányi Raab régi művészbarátját, Filep Sándort jelölte meg. Filepet 2016 tavaszán bízta meg a városvezetés kulturális szakmai tanácsadással, de tevékenysége érezhetően túlmutat ezen, egyfajta művészeti megmondóember lett a városban. Megbízásakor egyébként éppen a közönség érdekeit figyelmen kívül hagyó belterjességgel szemben fogalmazott meg művészetmegújító törekvéseket.

Hogy mennyire belterjes egy megyei jogú város vezető kiállítóterében egyazon alkotót, aki ráadásul barátunk is, egy éven belül kétszer szerepeltetni, itt most nem elemeznénk – ennél talán érdekesebb az új PRP-anyag, a „HanyattLó- Szárnyaló” helyi fogadtatása. A kiállított anyaghoz készült honlap szerint

„ez a mostani, különleges látványelemeket is felvonultató újabb tárlat önálló bemutatkozás, de gondolatiságában, amellyel az egyén, a közösség és a nemzet sorskérdéseire keresi választ, szorosan kapcsolódik az előzőhöz. A művész A Döntéssel a választás lehetőségét kínálta a szépség, jóság, igazság, szentség vagy a vétkek és bűnök, kísértések között, ez a tárlat pedig a továbblépést mutatja meg.”

És ha ez nem lenne elég, az anyag világpremiert is jelent, hiszen Fehérváron láthatók először PRP újdonságnak gondolt szobortípusai, melyekkel 10 éve kezdett kísérletezni: mozgó-zenélő szobrok.

 A képtár elé afféle köztéri marketingként kirakott lószobor azonban alaposan kiverte a reménybeli látogatóknál a biztosítékot – a mű egy ketrecszerű alkotmányon heverő bomló lótetem, lábai az ég felé (hanyatt + ló), ahogy egy hozzászóló írta, mintha valami gázolásos baleset áldozatát rakták volna ki közszemlére.

Az indulatok a legnagyobb, 16 ezer tagot számláló lokálpatrióta Facebook-csoportban lángoltak fel a megnyitó előtt két héttel: „Ocsmány, vitte volna inkább a méhtelepre!” „Ennek a helye nem a köztér!” „Ez egy szánalmas, álfigurális köntösbe öntött kiszolgálása annak a programnak, amelyik ezzel is a “kisebbik rossz”, az ún. non-figuratív ügy mellé próbál ismét kedvet csinálni.”  Többen viszont a védelmükbe vették a lószobrot, az alkotás egyediségét és az alkotói szabadságot helyezve előtérbe.

A kommentekből jól látható a teljes zavarodottság, például a nonfiguratív művészet propagálásának felhánytorgatása, hiszen Párkányi maga is síkra szállt a nonfigurativitás ellen, hitet téve a hagyománytisztelő, befogadható művészet mellett. Párkányi azt állítja, hogy bár nem regisztrált felhasználó a Facebookon, eljutottak hozzá az ellenvélemények, azonban nem tulajdonít nagy jelentőséget nekik, hiszen „a nagyközönség szerencsére nem onnan tevődik ki”. Hozzátette: az 1993-ban készült lószobrot húsz évig nézegethették a soproniak, gyakorlatilag közterületen, és ott nem voltak hasonló problémák.

Fehérvárról Pekingbe és Moszkvába

Az emlegetett tárlatvezetésen mintegy 20 érdeklődő hallhatta Tóth Norbert kurátortól, hogy

Nyugat-Európa kortárs képzőművészeti életének immár leáldozott, Párizs és London haldoklik, még Berlint érdemes e téren emlegetni. Ezzel szemben a keleti nyitásban hatalmas lehetőségek vannak mind az alkotók, mind a műgyűjtés tekintetében – Tóth szerint főképp Oroszország és Kína jelent komoly potenciált.

Az eredetileg közgazdász végzettségű, de régóta a képzőművészeti életben tevékenykedő, a Forrás Galéria vezetőjeként Párkányit is évek óta menedzselő Tóth nem most kezdte a keleti nyitást:

2011-ben a Forrás pályázat nélkül kapta meg a jogot, hogy 100 millió forintból állami reprezentációs kiállítást szervezzen Pekingben. Tóth akkor nem is titkolta, hogy mindez Szőcs Géza kulturális államtitkár támogatásával sikerülhetett.

A beszámolók szerint „a szakmai közönséget főleg az érdekelte, miként történhetett, hogy néhány idősebb mestert leszámítva Tóth Norbert olyan művészeket vitt Pekingbe, akik egyáltalán nem ismertek a hazai kortárs képzőművészeti életben, kiállításuk állami galériában sosem volt, a szaksajtó pedig nem foglalkozott velük. A művészeket csak az kötötte össze, hogy nagy részük kereskedelmi forgalmát a Forrás galéria bonyolítja.”

Választ a hat évvel ezelőtti pekingi kiállítással kapcsolatos kérdésekre azóta sem kaptunk.

Azt persze nem lehet tudni, hogy a 2011-es pekingi bemutatkozás és az idei fehérvári dupla kiállítás után Párkányi berobban-e a nemzetközi műkereskedelmi életbe, de ez már nem rajta fog múlni: a tárlat weboldalának tanúsága szerint a keleti nyitás már nincs is olyan messze. És nemcsak azért, mert

a szobrász 2018-ban Moszkvában és Pekingben is szerepel majd az életműtárlattal.

A Hanyattló fehérvári támogatói között ugyanis – a városi önkormányzat és a megyei múzeum, valamint egy baráti könyvkiadó mellett – felbukkan Simon Adrienn fordítóirodája is. Márpedig ez az iroda a magyar kormánydelegációk Kínában, valamint a kínai delegációk hazánkban tett hivatalos látogatásain végez kivételes rendszerességgel tolmácsszolgálatot.

Úgy tűnik tehát, minden adott, hogy a Párkányi – Tóth-páros üzleti értelemben is kihozza a legtöbbet a Fehérváron bemutatott életműtárlatból. Gazdálkodási szempontból ez már csak azért is indokolt, mert Tóth Norbert a Forrás Művészeti Intézet NKft. tulajdonos-ügyvezetője, míg Párkányi a cég felügyelőbizottsági tagja.

Kocsis Noémi

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom