Bezárás
Kaposvár

Végleg bezárják a szegregáció miatt hírhedtté vált kaposvári általános iskolát

Nem akarta felszámolni a szegregált oktatási intézményt a fideszes Szita Károly vezette kaposvári városvezetés, de a Kúria 2017-ben másképp döntött. A telepi kisdiákok beilleszkedése az elmúlt években várakozáson felül sikeres volt, és miután további politikai-kommunikációs hasznot nem remélhet a keménykedéstől, a polgármester a veszélyhelyzeti felhatalmazásával élve szép csendesen hozzájárult, hogy a felső tagozatos diákokat szétosztva, egy lépésben befejezze működését a hosszú ideje ádáz viták kereszttüzében álló intézmény. 

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

Közel tíz éves perfolyam végére tett pontot 2017 végén a Kúria ítélete, amelynek értelmében nem lehetett többé első osztályt indítani a kaposvári Pécsi utcai általános iskolában. A pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) indította 2008-ban, miután számos szakértő és szakmai szervezet szerint is jogellenes elkülönítésnek voltak kitéve a tanulók azáltal, hogy csak a külvárosi, cigánytelephez közeli intézmény volt elérhető a számukra, s a város semmit nem tett azért, hogy megteremtse az esélyegyenlőséget. Azóta a negyedik évfolyam kezd a város más iskoláiban, s a Kaposvári Tankerületi Központ most kéri a minisztériumot, hogy az idei tanévtől zárja be végleg az intézményt, és kerüljenek a felsősök is „egy lépésben” máshová.

Az ügy – más szegregációs indítványokhoz, pl. a gyöngyöspatai kártérítési perhez képest – attól kapott sajátos, mondhatni „kaposvári” színezetet, hogy itt az ellenállás szigorúan politikai megfontolásokra épült, s a kampányban felhasználták az érintett roma lakosságot is.

A Szita Károly vezette önkormányzatot ugyanis nem kötelezték kártérítésre.

Viszont a szegregáló iskola bezárásával miután a per kezdetekor, 2008-ban még a város volt a fenntartó hasznot is húzhattak volna az ügyből.

A somogyi megyeszékhelyen súlyos, évtizedes trend a népességfogyás, a KSH adatai szerint itt a legmagasabb, nyolc százalék feletti a megyei jogú városokkal összevetve. Szitáék a tanulólétszám-csökkenésre hivatkozva éppen akkortájt döntöttek két, városi, általános iskola bezárásáról, mikor a per indult, így akár a szegregáló intézmény megszüntetésére is sor kerülhetett volna.

Forrás: Kapost.hu

Ehelyett – látszólag színtisztán politikai megfontolásból – minden észszerű és törvényes érv ellenére, a többség, a szülők romaellenes indulataira rájátszva, egy közel évtizedes perbe bonyolódtak, amelynek végén a Kúria kötelezte az időközben a fenntartó helyébe lépő a Kaposvári Tankerületi Központot a képzési hely felmenő rendszerben történő megszüntetésére.

A Pécsi utcai iskola Kaposvár keleti hagyományosan: ipari negyedében van, a Cukorgyár és a Kométa húsipari üzem közvetlen közelében. Az amúgy is elhanyagolt, szegényes városrész elgettósodott környéke a Nádasdi utca, ahol – ahogy Neumann Eszter és Zolnay János tanulmánya fogalmaz – a városvezetés tudatosan, több lépésben „etnikailag szegregált tereket hozott létre”. 1960 és 1977 között telepítettek ide a város különböző pontjairól cigány családokat, jó részüket rendőri segédlettel, majd – cseppet sem meglepő módon – a városi (mára már bezárt, rekultivált) szemétlerakót is ennek végén jelölték ki (az 1920-as években itt volt a városi dögkút is).

A földrajzi elszigeteltség – a vasút és a Kapos folyó elvágja a negyedet a város belső kerületeitől – s az évtizedes „szeméttelep/cigánytelep” sztereotípia elvégezte romboló munkáját a negyed peremén álló általános iskolában is, ahova már hosszú idő óta szinte száz százalékban cigány származású diákok jártak.

Az innen kikerülő tanulók nagy hányada esélytelen volt bármilyen szinten továbbtanulni, óriási volt a Pisa-, illetve kompetenciamérésekben mutatkozó kulturális hátrány. A tanulók 88 százaléka volt hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű.

Szita Károly és a városházi agit-prop kommandó viszont – bár hangsúlyozzuk, a városnak anyagilag inkább hasznos lett volna az iskola bezárása – évekig tartó hisztérikus, eszközökben nem válogató kampányt folytatott, hogy ellehetetlenítsék az alapítvány szándékát. Fő érveik szerint ez „egy természetes szegregátum”, „a szülők szabad iskolaválasztását korlátozzák”, a CFCF „idegen érdekeket képvisel”, „bele akarnak szólni a kaposváriak életébe”.

Szita azzal hergelte a kaposvári közvéleményt, hogy az az iskola, ahová a Pécsi utcai megszüntetése után a cigány tanulók átjelentkeznek, „könnyen spontán szegregált iskolává válhatott volna”. Azt is kijelentette ezen a közgyűlésen – már a Kúria ítélete után, a végleges ítélet ismeretében – hogy „nincs erő, mely ezt megakadályozza”, vagyis hogy oktatás folyjék a Pécsi utcai iskola épületében.

Itt az alaptívány utolsó utáni, kétségbeesett próbálkozására célzott, mikor megbíztak egy városháza-közeli szervezetet, a csupán művészeti képzéssel foglalkozó Mikrokozmoszt, hogy folytassák alapítványi formában az oktatást az épületben, ám ezt a fenntartó EMMI, miután a bírósági ítélet nyilvánvaló megkerülése lett volna, nem engedélyezte.

Szép csendesen hozzájárult

Az ügyben számos vereséget bezsebelő kaposvári városháza és kommunikációs segédcsapatai az elmúlt három évben viszont mélyen hallgattak arról, hogy a tanulmányaikat a város különböző iskoláiban megkezdő „telepi” kisdiákok beilleszkedése várakozáson felül sikeres volt. Miután további politikai-kommunikációs hasznot nem remélhet a keménykedéstől, Szita Károly polgármester a veszélyhelyzeti felhatalmazásával élve szép csendesen hozzájárult, hogy a felső tagozatos diákokat szétosztva, egy lépésben befejezze működését a hosszú ideje ádáz viták kereszttüzében álló intézmény.

Ez persze, összefügghet azzal is, hogy az oktatási funkció megszűnésével az 1929-ben a Klebelsberg-féle népiskolai program keretében épített épület visszakerül az önkormányzat kezelésébe, így Szita Károly az alapítványi formát felhasználva akár újra megpróbálhatja megkerülni a Kúria ítéletét.

Huszka Imre

Nyitókép: Szita Károly, Kaposvár polgármestere (archív fotó/2020). Forrás: Facebook 

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom